helló holnap! - fenntartható fejlődés

Egy nem mindennapi Curriculum Vitae egy mindennapi személyiségről, akinek elválasztják a szemét a húsától

Kaffából származom. Az első házam az 1550-es években nyílt Isztambulban. Azóta meg sem tudom számolni, annyi van. Matuzsálemi kort értem meg, ugyanis Kr. e. 300-ban láttam először  napvilágot. Egy etióp pásztor fedezte fel, hogy ha a kecskéi bezabálnak belőlem, élénkebbek lesznek. Természetesen az ember akkor is ember volt, elmondta a közelben élő szerzeteseknek, mit tapasztalt. Ők jöttek rá arra, hogy ha megpörkölnek, ízletes leszek és emberek által is fogyasztható. Micsoda szó ez, hogy fogyasztható? Na ez az, ami felháborít. Fogalmatok sincs róla, min megyünk mi keresztül  előtte és utána.Ti valahogy ezt nem látjátok folyamatában. Fogyasztás. Ennyit tudtok. Maradjunk annyiban, hogy ez a konzumtársadalom. Erről nem is érdemes több szót ejteni.

Fejtsem ki az előbb említett „mi” névmás tartalmát?  Mi sok ezren. Szüretelés után megtisztítanak, ezt még szeretjük. De ami ezután következik, az már kegyetlen. Érlelnek minimum négy hétig a tűző napon. Azt hihetnétek, ez a kínzás tetőfoka, pedig nem. Hántológép segítségével a szemünket és a húsunkat elválasztják egymástól. Morbidan hangzik, ugye? Az is. Ebben az esetben, azt hiszem, jobb, ha az őrlésre ki sem térek. Arról csak annyit, hogy annak során leszünk újra egyek. Úgyse a történelmi hátterem érdekel titeket. Tudom én, ne is tagadjátok. 

Sokféle formában létezem, így a 21. században már liofilizált, ismertebb nevén instant, változatom is van. Rólam mindenkinek egy szó jut eszébe: élénkítő. Jó ez a munka, hálás feladat. Sok embert segítek az ébredésben, boldog perceket szerzek társaságban, hisz jó ürügy vagyok egy beszélgetéshez. Arról, hogy adott esetben csökkentem az alzheimer-kór, a parkinson-kór, a 2-es típusú diabetes, továbbá májgyulladás és sorvadás kialakulásának lehetőségét, hallottatok már? Ez egy maximálisan közszolgálati munka. Persze, vannak ellenjavallatok is velem szemben. Például, hogy rohamos teljesítménycsökkenés követi a hirtelen energiatúltengést, hogy szív-és érrendszeri betegségeket, csontritkulást idézek elő…

Hát naná! Én nem csalok, és nem ámítok. Nyíltan vállalom, hogy nem szüntetem meg a fáradtságot, csak egy olyan állapotot idézek elő, amelyben az illető még bírja néhány óráig a strapát. Azt sem híresztelem, hogy nem kell tejtermékeket fogyasztani. Aki nem tartja be a 8 óra munka, 8 óra pihenés, 8 óra szórakozás elvet, ráadásul nem ismeri a mértéket, az ne nagyon rójon fel nekem semmit. Örüljön, hogy segítek, és kuss. Lássuk be, jó párszor gondban lennétek nélkülem. Nem akarok én most nagy arcnak tűnni, de a koromnál fogva már elég bölcs vagyok a helyes önértékeléshez. Na de elég a nyavalygásból és bizonygatásokból. Beszéljen helyettem a napi programom. S, hogy kicsit vontatott és kaotikus, ne hozzon zavarba. Csak hasonultam a reggeli történésekhez.

7.10 - Végre valahára lekerülök a polcról, szétszakad a védőburkom, porszemenként hullok a csészébe.

7.25 - Nyakon öntenek egy pohár forró vízzel (pedig nem is vagyok kopasz), és egy kanál gyöngéden simogat.

7.28 - A félig csukott szemű alak az órájára pillant. A megsüketülés határán vagyok, akkorát visít, majd úgy csapkod a kanállal a csésze falához, hogy csak úgy sajog mindenem. Elkezdek fogyni. Nem le, hanem el.

7.35 - Helyszínváltás. A csészében csak a zacc maradt. Életem új színtere a kedves fogyasztóm gyomra. Próbálom kipihenni az idáig vezető út fáradalmait.

7.50 - Jóformán még be sem rendezkedtem, de már lötyögök ide-oda. Tíz perc múlva munkában kell lennie. Saját magamat kevertem bajba: úgy felpörgettem, hogy most nem bír leállni.

7.59 - A tengeribetegség környékez. Erőteljes jelzést küldök irányába (ezt ő vizelési ingerként éli meg), hogy tudassam ezt vele.

8.00 - A vécében végzem.

Hogy nem megalázó-e ez? Valamit valamiért. Én már csak ilyen önzetlen vagyok. S ha már Johann Sebastian Bach kantátát írt rólam Kávékantáta címmel, mégsem lehetek akárki.

Ambrus Melinda