helló holnap! - fenntartható fejlődés

Szabó Anikó
Kósa Réka

4 esemény, ahol az egyébként hasznos energia megzabolázhatatlanná vált

Pompei, Kr.u. 79. A Vezúv forró hamut és kődarabokat lövellve seperc alatt elpusztította a Római Birodalom egyik leggazdagabb városát. Korabeli beszámolók szerint a hamu és kőréteg Pompeiben öt-hat méter magas falat emelt, a közeli városban, Herculaneumban pedig 12 méter magas iszappad keletkezett.  Pompei lakosai azonnal belefulladtak a több száz km/h sebességgel rájuk zúdult hamuba. Holttestüket a forró anyag konzerválta.
A geotermikus energia megölhet.

Majak, 1957. Nukleáris katasztrófa. Általában Csernobilt tüntetik fel az eddigi legnagyobb, atomenergiával összefüggő katasztrófaként, de valójában a majaki volt az. Egy kémiai folyamat melléktermékeként összegyűjtött, radioaktív anyagokat tartalmazó tartály felrobbant, s nagy mennyiségű plutónium és cézium szabadult fel. A robbanás olyan hatalmas volt, hogy több száz kilométerről is látni lehetett. Az orosz sajtóban villámlásként, majd északi fényként próbálták feltűntetni.  A felszabadult radioaktív felhő 400 km-t tett meg, és 20 000 négyzetkilométer területre terjedt ki a sugárzás.
Az atomenergia megölhet.

New Orleans, 2005. Az Egyesült Államokat ért eddigi legnagyobb hurrikán okozta katasztrófa. A hurrikán egy nagy kiterjedésű, gyorsan mozgó viharrendszer.  A Katrina becslések szerint 10.000 emberrel végzett, átszakította a New Orleanst védő gátrendszert, 1,3 millió otthon és munkahely maradt áram nélkül, emberek százezreinek kellett elhagyniuk otthonukat.
A szélenergia megölhet.

Tohuku, 2011. Földrengés. A Richter-skála szerinti 9-es erősségű földmozgás eredménye tízméteres hullámokkal közeledő szökőár, összedőlt épületek, több mint tízezer eltűnt ember, valamint egy megsérült atomreaktor. Tokió szellemvárossá vált, a fukushimai nukleáris létesítmény sérülése után a sugárveszély miatt kiürült a főváros. A szökőár tíz kilométer mélyen hatolt be Japánba, sőt, még Chilében is komoly károkat okozott, a japán gazdaságáról nem is beszélve.
A földmozgás is megölhet.

Nagy Zsolt

Szénhidrogének, víz, és egy kis ásványi szennyezőanyag. Nem túl ízletes recept, mégis ezért a keverékért gyilkolja egymást szüntelenül az emberiség. A kőolaj a huszadik században vált a legalapvetőbb energiahordozóvá. Ám ahogy a készlet csökken, úgy nő a konfliktusok száma.  Háborúk, válságok, öldöklés... De van-e vészfék ezen a vonaton?

A fekete arany fekete múltja
Eleinte az USA uralta a piacot, majd a Kis-Tigrisek előretörésével kialakult a harc a gazdasági uralomért. Így ismerkedett meg Európa Szaúd-Arábia, Kuvait, vagy éppen az Egyesült Arab Emírségek nevével.

Az első olajválságok az 1950-es évekre tehetők, amikor a buzgón államosító államfők (Mossadegh, Nasser) felbolygatták a rendet Irán és Egyiptom térségében. Ekkor esett le a tantusz mindenkinek, hogy a világ gazdasága mennyire függ az ázsiai helyzettől. 1967-ben 6 napon át fegyveres harc zajlott Irak térségében - az ottani helyzet egyébként most sem mondható békésnek.

A hetvenes években a kétpólusú világ az olajfegyver bevetésébe remegett bele, ennek a Kádár-rendszer is megérezte a hatását.
Rengeteg harc, áldozat, nélkülözés, adó (adósságspirál) köthető az „olaj-jelenséghez”. És mégis mi értelme volt a XX. század háborúinak? Mindenki annyi fekete aranyhoz szeretett volna jutni, amennyit nem szégyell. Sőt, még annál is többhöz. Egy dolgot sikerült elérni: az olaj fogyóban van, tehát napjainkban értékesebb, mint eddig bármikor.

Olaj(és)maffia
A múltidézés után kutakodjunk a jelenben. Átfogó gazdasági-politikai elemzés helyett említsünk egy megdöbbentő példát arra, miért félhetünk az olajmaffiától.
 „Hogy menyire hiteles a megtámadott újságírónő nyomozása? Nem tudni. Olyan dolgokról írt melyek nyomozati eredményeit hosszú évekre titkosították…” A stop.hu szerkesztője Kármán Irénről, oknyomozó újságírónőről ír, akit 2007 júniusában brutálisan megvertek és megkötöztek. A „balszerencse-sorozatot” Szemben a maffiával című könyve váltotta ki. Egy évvel a történtek előtt elcsente valaki autójából  az olajmaffiával kapcsolatos nyomozást  tartalmazó táskát.

Vajon véletlen, hogy az akkori Budapesti Rendőrfőkapitányság sajtóügyeletese azt mondta, hogy ezek ártatlan egybeesések sorozata? Bizonyosan nem. Az első bekezdésből már kiderült, hogy mennyire fontos az embereknek az olaj. Meddig ér el a keze az ekkora pénzügyi háttérrel rendelkező bűnözőknek? És kik vannak a póráz végén? Rendőrség? Bíróság? Egy biztos: nem éri meg oknyomozó riporternek lenni akkor, amikor az olajmaffia bármikor szembe jöhet az utcán.

Növekvő kucsma és fez
Hallani arról, hogy negyven éven belül elfogy az olaj. És mi történik, ha kiapad a föld kőolajtartaléka, hisz jelentős szerepe van az üzemanyag- és a fűtőanyag-előállításában? A világ erre van berendezkedve.

Az önellátás Európában olyan, mint Hamupipőke számára a királyi bál: álom. A legtöbb nagyhatalom a keletről érkező energiára számít. Éppen ezért várható az, hogy a keleti népek (akik így is egyre nagyobb beleszólással bírnak a nemzetközi politikába) mikor „látják az olaj végét”, elkezdődik a játék. Izraelről nem Amerika, hanem a környező arab országok döntenek majd, Berlin helyett pedig hamarosan Moszkva diktál. Ebből Európa csak rosszul jöhet ki, mi pedig szépen lassan megtanulunk oroszul sakkozni…
 

Berei Dániel, Patai Noémi

Egy nem mindennapi Curriculum Vitae egy mindennapi személyiségről, akinek elválasztják a szemét a húsától

Kaffából származom. Az első házam az 1550-es években nyílt Isztambulban. Azóta meg sem tudom számolni, annyi van. Matuzsálemi kort értem meg, ugyanis Kr. e. 300-ban láttam először  napvilágot. Egy etióp pásztor fedezte fel, hogy ha a kecskéi bezabálnak belőlem, élénkebbek lesznek. Természetesen az ember akkor is ember volt, elmondta a közelben élő szerzeteseknek, mit tapasztalt. Ők jöttek rá arra, hogy ha megpörkölnek, ízletes leszek és emberek által is fogyasztható. Micsoda szó ez, hogy fogyasztható? Na ez az, ami felháborít. Fogalmatok sincs róla, min megyünk mi keresztül  előtte és utána.Ti valahogy ezt nem látjátok folyamatában. Fogyasztás. Ennyit tudtok. Maradjunk annyiban, hogy ez a konzumtársadalom. Erről nem is érdemes több szót ejteni.

Fejtsem ki az előbb említett „mi” névmás tartalmát?  Mi sok ezren. Szüretelés után megtisztítanak, ezt még szeretjük. De ami ezután következik, az már kegyetlen. Érlelnek minimum négy hétig a tűző napon. Azt hihetnétek, ez a kínzás tetőfoka, pedig nem. Hántológép segítségével a szemünket és a húsunkat elválasztják egymástól. Morbidan hangzik, ugye? Az is. Ebben az esetben, azt hiszem, jobb, ha az őrlésre ki sem térek. Arról csak annyit, hogy annak során leszünk újra egyek. Úgyse a történelmi hátterem érdekel titeket. Tudom én, ne is tagadjátok. 

Sokféle formában létezem, így a 21. században már liofilizált, ismertebb nevén instant, változatom is van. Rólam mindenkinek egy szó jut eszébe: élénkítő. Jó ez a munka, hálás feladat. Sok embert segítek az ébredésben, boldog perceket szerzek társaságban, hisz jó ürügy vagyok egy beszélgetéshez. Arról, hogy adott esetben csökkentem az alzheimer-kór, a parkinson-kór, a 2-es típusú diabetes, továbbá májgyulladás és sorvadás kialakulásának lehetőségét, hallottatok már? Ez egy maximálisan közszolgálati munka. Persze, vannak ellenjavallatok is velem szemben. Például, hogy rohamos teljesítménycsökkenés követi a hirtelen energiatúltengést, hogy szív-és érrendszeri betegségeket, csontritkulást idézek elő…

Hát naná! Én nem csalok, és nem ámítok. Nyíltan vállalom, hogy nem szüntetem meg a fáradtságot, csak egy olyan állapotot idézek elő, amelyben az illető még bírja néhány óráig a strapát. Azt sem híresztelem, hogy nem kell tejtermékeket fogyasztani. Aki nem tartja be a 8 óra munka, 8 óra pihenés, 8 óra szórakozás elvet, ráadásul nem ismeri a mértéket, az ne nagyon rójon fel nekem semmit. Örüljön, hogy segítek, és kuss. Lássuk be, jó párszor gondban lennétek nélkülem. Nem akarok én most nagy arcnak tűnni, de a koromnál fogva már elég bölcs vagyok a helyes önértékeléshez. Na de elég a nyavalygásból és bizonygatásokból. Beszéljen helyettem a napi programom. S, hogy kicsit vontatott és kaotikus, ne hozzon zavarba. Csak hasonultam a reggeli történésekhez.

7.10 - Végre valahára lekerülök a polcról, szétszakad a védőburkom, porszemenként hullok a csészébe.

7.25 - Nyakon öntenek egy pohár forró vízzel (pedig nem is vagyok kopasz), és egy kanál gyöngéden simogat.

7.28 - A félig csukott szemű alak az órájára pillant. A megsüketülés határán vagyok, akkorát visít, majd úgy csapkod a kanállal a csésze falához, hogy csak úgy sajog mindenem. Elkezdek fogyni. Nem le, hanem el.

7.35 - Helyszínváltás. A csészében csak a zacc maradt. Életem új színtere a kedves fogyasztóm gyomra. Próbálom kipihenni az idáig vezető út fáradalmait.

7.50 - Jóformán még be sem rendezkedtem, de már lötyögök ide-oda. Tíz perc múlva munkában kell lennie. Saját magamat kevertem bajba: úgy felpörgettem, hogy most nem bír leállni.

7.59 - A tengeribetegség környékez. Erőteljes jelzést küldök irányába (ezt ő vizelési ingerként éli meg), hogy tudassam ezt vele.

8.00 - A vécében végzem.

Hogy nem megalázó-e ez? Valamit valamiért. Én már csak ilyen önzetlen vagyok. S ha már Johann Sebastian Bach kantátát írt rólam Kávékantáta címmel, mégsem lehetek akárki.

Ambrus Melinda